Mivel senki sem tökéletes, sem a jövőbe nem látunk, bizony előfordulhat, hogy közbejön valami váratlan dolog egy téli túra során. A tél csodás évszak, viszont némi veszélyt is rejthet magában. Természetesen nem kell megijedni, hiszen egy jól képzett és edzett kutyafogat - mint a mi ebecskéink :o) - a legvadabb hóviharból is haza fognak bennünket vinni. Az viszont sosem árt, ha elméletben áttekintünk néhány fontos dolgot, ami a téli túléléssel kapcsolatos. Olyan tudást raktározhatunk el így a fejünkben, ami a későbbiekben nemcsak egy kutyaszán túrán lehet hasznos.

Ha eltévedtünk az ismeretlen terepen vagy baleset ért bennünket, illetve valakit a csapatból, döntő fontosságú, hogy ne essünk pánikba. Amennyiben sikerül megőrizni a higgadtságunkat és józan eszünket, hamarabb és okosabb módon keveredhetünk ki a bajból. A fejetlenség és kapkodás biztos, hogy nem vezet a megoldáshoz. Miután sikerült lehiggadnunk - legalább részben - akkor lássuk el a sérülteket (ez egy külön téma) és próbáljuk a tennivalókat elosztani a csoportban, még ha ketten is vagyunk, akkor is fontos, hogy ne akarjuk egyedül megoldani a problémát.

Igyekezzünk minél pontosabb helymeghatározást végezni. Ez történhet térkép, tájoló, GPS segítségével, de könnyen lehet, hogy nincs nálunk egyik sem. Nagyon hasznos dolog, ha meg tudjuk az égtájakat határozni a nap állása és egy egyszerű karóra segítségével. (A karóránkat szemmagasságba emeljük és a kismutató hegyét a Nap felé fordítjuk. A kismutató és a 12-es által bezárt szöget gondolatban megfelezzük egy képzeletbeli vonalat húzva. Nos ezt a szögfelezőt ha a szög csúcsánál tovább húzzuk, akkor az É-i irányt fogja nekünk mutatni. Innen pedig már egy karikacsapás a többi égtáj kilogikázása. Szerintem mindenki rendelkezik annyi minimális fantáziával, hogy ha digitális óra van nála, el tudja képzelni a mutatók állását és innen már ugyanaz a feladat, mint a mutatós óránál. Úgyis csak egy körülbelüli irányt fogunk kapni, de ez is elég a tájékozódáshoz.)

Érdemes megfontolni, hogy egy problémás helyzetben ésszerűbb -e helyben maradni és várni, míg ránk találnak (erre azért mindig kisebb az esély) vagy pedig megpróbálunk a magunk erejéből és ügyességéből továbbjutni és kilábalni a bajból. Természetesen ez a körülményektől is függ, hiszen egy van amikor célszerűbb helyben maradni.

Amennyiben a csapat tagjainak fizikai állapota vagy az időjárási viszonyok vagy bármi más nem engedi meg a továbbjutást és a helyben maradás mellett döntünk, a legfontosabb lépést amit meg kell tennünk a kihűlés elleni védelem. Ha nagyon felkészültek voltunk és megvan a kellő felszerelés, akkor rögtön kapjuk elő a sátrat, meleg hálózsákot, bivakzsákot, túlélő fóliát és egyéb ügyes holmikat. Ha hiányos az efféle felszerelésünk - mert mondjuk nem gondoltuk, hogy eltévedhetünk - akkor is van megoldás. Próbáljunk egy egyszerű hóbarlangot ásni - persze ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű hó is szükségeltetik.  Ha nem megy, akkor ássunk a hóban egy mély árkot és abban helyezkedjünk el, mert a széltől már mindenképpen óvni fog a két fala és közben hátha megjön az ötlet, hogy hogyan készíthetünk egyszerű kis hókunyhót (mint gyerekkorunkban otthon az udvaron, ez sem kell, hogy bonyolultabb legyen.) A hőszigetelése nagyon jó és egy hatalmas lépést megtettünk a túlélés felé. Persze, ha megfelelő terepen vagyunk és még egy jó kis öngyújtónk is van, rakhatunk tüzet és igyekezzünk az elázott ruhánkat megszárítani, mert a vizes öltözék nagyobb veszélyt rejt magában, mint gondolnánk. Miután a fenti módok valamelyikével a komfort érzésünket is javítottuk és megnyugodtunk, hogy éjjel nem fogunk megfagyni, akkor készítsünk egy rögtönzött leltárt a nálunk lévő élelemről és esetleges gyógyszerekről. Ezeket szépen osszuk el a csapat tagjai között, mert nem tudhatjuk, mennyi idő telik el a mentőcsapat megérkeztéig.

Ha mégis a továbbindulás mellett döntünk, akkor is fontos, hogy megőrizzük a józan ítélőképességünket és megfelelően tájékozódjunk. Ha végképp nem tudjuk, hol vagyunk igyekezzünk egy magas pontra jutni, hogy körül tudjunk nézni (akár egy fára is másszunk fel, ha tudunk), mert lehet, hogy egészen közel vagyunk valami lakott helyhez, kunyhóhoz, menedékházhoz csak épp nem láttuk eddig a hegyek vagy az erdő miatt. Fontos, hogy nyugodtan haladjunk, mert az erőnket jól be kell osztani, főleg a mély hóban való gyaloglás során nem érdemes kapkodni, a hó úgyis megfog és visszafogja a kapkodó mozgásunkat, tehát csak energiát pazarlunk, ha km-eket akarunk futva megtenni. Bár erre nagyon hamar rá fogunk jönni, hogy a lassú, de egyenletes gyalogtempó kevesebb energiánkat emészti fel és céltudatosabbá tesz. Az erőtartalék pedig fontos az útra, hisz nem tudhatjuk, hogy még milyen megpróbáltatásokban lesz részünk. Ha kutyafogattal vagyunk, akkor igyekezzünk a kutyáinkat is kímélni és ne hajtsuk őket túl, hisz ők úgyis húznak, visznek bennünket. Igyekezzünk inkább néha helyettük törni a havat, hogy majd a jobb terepre érve felülhessünk/állhassunk a szánra és akkor ebecskéinknek legyen még sok-sok energiája és kitartása, hogy hamar hazaröpítsen bennünket. Sérült kutyát semmiképp se dolgoztassunk! - hisz ő is élő és érző lény - , lássuk el a sebeit és tegyük bele a szánzsákba, mindenképp szorítsunk neki ott helyet, hisz nagy súlyt nem képvisel, de az egészségét a mi kötelességünk megóvni. Mi vagyunk felelősek a kutyáinkért!