Ma, ahogy kinézek az ablakon, csak azt látom, hogy szürke az égbolt, csepereg folyamatosan az eső és a kutyák összegömbölyödve alszanak, mit sem törődve az esővel. Lehet, hogy ez csak engem zavar ennyire?
Nagyon vágyom már a hideg kék téli égbolt látványára vagy arra a szürkeségre, amely teljesen elborítja az égboltot télen és jó kis hóviharral fenyeget. A tél minden arcát szeretem. Azt is amikor kék az ég és szikrázóan süt a nap, de fogvacogtató hideg van és csikorog a lábunk alatt a hó, azt is, amikor dühöng a szél és az arcunkba, szemünkba vágja, csapja az apró szilánkokhoz  hasonló hópelyheket. Persze szeretem a csendes arcát is, amikor suhanunk a szánon, előttünk a kutyák ritmusosan mozgó háta, ahogy ügetnek és látni a testükből felszálló párát.
Most ez még csak az elmúlt telek emléke, de már nem kell talán túl sokat várni arra, hogy ismét a bőrömön érezhessem a hideget, a havat, az apró j ... Tovább »