Ebben a hónapban nekem nem a péntek tizenharmadika bizonyult szerencsétlen napnak. Hanem a csütörtök tizenkettedike. Mivel a 80 kilós, négykerekű edzőkocsink jobb hátsó kereke épp gyengélkedik, az ázott talaj pedig nehézzé tette volna a kispolszki húzását, ezért hát kimentem nyolc ebbel, a huszonhat kilós háromkerekűvel, mögötte vonszalékként egy teherautógumi. Jól működő rendszer, a Bakonyban 5,5 évig ment a dolog. Persze a gumit húzó drótkötélen nem volt rajta a szükséges bandázs - egy locsolócsődarab -, ezért úgy próbáltam elejét venni annak, hogy a kerék az első kanyarban bekapja a kilendülő drótkötelet, hogy lábbal eltartottam. Sikertelenül, mert félig bekapta, ráadásul bal lábbal sikeresen kívülre léptem a keréken, ezé ... Tovább »

Egy olyan fagyos őszi napon,mint a mai, az ember ahogy kinéz az ablakon, egy fura érzés fogja el. Már hideg kék az égbolt, a szürke felhők sietve jönnek-mennek a dolgukra és én arra gondolok, hogy a Hargitán már havazik. Valószínű, hogy a Bucsinon is fehérbe borult a táj. Izgatottan várja az egész csapat a telet és az ilyen hideg őszi napok csak fokozzák ezt az érzést. Ilyenkor érdemes elmerülni az emlékek kútjában és felidézni néhány kutyaszánozást. A kutyaszán túra van akiben félelmet kelt, van aki egész életében vágyik rá, hogy kipróbálja és van aki csak legyint, hogy ezek sem teljesen normálisak... Hát lehet, hogy igaza van, de hogy nem, az biztos. A kutyaszánozás egy életre szóló élmény. Aki leszáll a kutyaszánról egy túra ... Tovább »